A viszketés a leggyakoribb bőrgyógyászati panasz, amellyel a tulajdonosok állatorvoshoz fordulnak. A vakarózás, nyalogatás vagy a test különböző részeinek dörzsölése mögött számos kiváltó ok állhat, az egyik első kizárandó csoportot a külső élősködők képezik. A következőkben a leggyakoribb, viszketéssel (pruritus) járó ektoparazitás kórképeket tekintjük át, különös figyelmet fordítva a diagnosztikára, zoonotikus jelentőségre és a korszerű kezelési lehetőségekre.
Rühösség
Kórokozó: A Sarcoptes scabiei atka a bőr felső rétegeiben (stratum corneum) él, ott járatokat fúr.
Tünetek
A rühösséget a Sarcoptes scabiei atka okozza, amely a bőr felső rétegeiben él, és járatokat fúr. A betegségre rendkívül intenzív viszketés jellemző, amely már kis számú atka esetén is kialakulhat. Az inkubációs idő 1–3 hét, vagyis ennyi idő telhet el a fertőződés és a tünetek megjelenése között.
A klasszikusan érintett területek közé tartozik a szemkörnyék, a fülkagyló külső felszíne, a könyök és a csánk oldalsó része, valamint a mellkas hasi oldala. A bőrön kipirulás, szőrhullás vagy szőrhiány, illetve pörkképződés figyelhető meg; előrehaladott esetben a pörkök sárgás és vaskos jellegűek lehetnek.
Jellemző tünet a pinnal-pedal reflex pozitivitása, vagyis amikor a fülkagyló csücskének dörzsölésekor a kutya a hátsó lábával kaparó mozdulatokat végez. A betegség gyakrabban érinti az erdőben járó, rókanyomokat szaglászó vadászkutyákat.
Diagnózis
A diagnózis felállításához felületes bőrkaparék vizsgálata szükséges, több mintavételi helyről. Pozitív lelet esetén a kórkép egyértelmű, azonban a negatív eredmény nem zárja ki a betegséget, mivel az atkák száma gyakran alacsony. Kiegészítő módszer lehet a szerológiai vizsgálat vérmintából, de ezt nem célszerű túl korán elvégezni, mert a pozitív eredmény csak később jelentkezik, és hosszabb ideig fennmaradhat, akár fals pozitív formában is.
További lehetőség a pinnal-pedal reflex vizsgálata vagy a próbakezelés. Fontos, hogy a biopszia nem alkalmas a kórokozó kimutatására. Poratka-allergiás kutyáknál keresztreakció miatt súlyosabb tünetek alakulhatnak ki, és korábban rühösségen átesett állatoknál később nagyobb eséllyel jelentkezhet poratka-érzékenység. A betegség zoonotikus, tehát emberre is terjedhet.
Kezelés
A kezelés során külső élősködők elleni szereket kell alkalmazni, avermektineket vagy isoxazolinokat tartalmazó készítményeket (spot-on vagy tabletta formájában). A terápia minimum két hónapig javasolt, akkor is, ha a tünetek már megszűntek. Emellett fontos a kutya fürdetése speciális samponnal, a pörkök fellazítása, a környezet és a ragályfogó tárgyak fertőtlenítése, valamint az esetleges társfertőzések – például bakteriális pyoderma – kezelése.
Az emberi tünetek a kutya gyógyulása után gyakran maguktól megszűnnek, de ha nem, felmerülhet, hogy a fertőzés primer forrása maga a gazda volt.
A betegségről még itt is lehet olvasni: kutyák rühessége ill egy másik cikkben kimondottan a macskák rühességéről van szó.
Demodikózis
Kórokozó: A Demodex fajok a szőrtüszőkben élő atkák, amelyek a normál flóra részének tekinthetőek, túlszaporodásuk vezet panaszhoz.
Tünetek
A demodikózist a Demodex fajok okozzák, amelyek a szőrtüszőkben élő, normál flóra részének számító atkák, és csak túlszaporodásuk vezet panaszokhoz. A betegség általában nem jár viszketéssel, de másodlagos, például bakteriális bőrgyulladás esetén pruritus is kialakulhat. Jellemző a szőrhullás, a bőrpír és a szeborreás elváltozás.
Generalizált, krónikus vagy elhanyagolt esetekben a másodlagos fertőzések miatt komolyabb szisztémás tünetek is felléphetnek, mint a láz és a nyirokcsomók duzzanata. A betegség jellemzően hajlamosító tényezők esetén fordul elő, például genetikai okok (bulldog fajták) vagy immunhiányos állapotok, mint a Cushing-kór, cukorbetegség vagy tartós szteroidkezelés.
Diagnózis
A diagnózis felállításához mély bőrkaparék mintavétel és mikroszkópos vizsgálat szükséges. Súlyos vagy generalizált esetekben, illetve bizonyos fajtáknál a bőrbiopszia és az azt követő szövettani vizsgálat elengedhetetlen.
Kezelés
A terápia során lokálisan gyógysamponok alkalmazása jöhet szóba. Szisztémás kezelésként gondosan megválasztott külső élősködők elleni szerekre van szükség, melyek közül az ivermektinek és az isoxazolinok alkalmasak a parazita leküzdésére. A betegség kezelése hosszú távú, de sikeres terápia után általában nem tér vissza. A kórkép többnyire nem zoonotikus és nem fertőző, azonban macskáknál létezik fertőző forma (Demodex gatoi), amely viszketést okoz és kontakt úton terjed.
Kapcsolódó cikk: Szőrtüszőatkásság kutyákban és macskákban
Bolhanyál-allergia (Flea Allergy Dermatitis – FAD)
Kórokozó: A Ctenocephalides canis és felis, azaz a házi bolha, pontosabban a nyála arra érzékeny egyedeknél allergénként funkcionálhat.
Tünetek
A bolhanyál-allergiát a Ctenocephalides canis és Ctenocephalides felis, vagyis a házi bolha okozza, pontosabban a nyála, amely az arra érzékeny egyedeknél allergénként viselkedik. A betegségre intenzív viszketés jellemző, amely főként a faroktőnél, a háti gerincvonal mentén és a combhajlatokban jelentkezik. Másodlagosan szőrhullás, sebek, pörkök és hot spot kialakulása is utalhat a bolhák jelenlétére, és előfordulhat, hogy generalizált allergiás viszketés is társul a tünetekhez.
Diagnózis
A diagnózis többnyire a klinikai tünetek és a bolhák vagy a bolhaürülék jelenléte alapján állítható fel. Segíthet a próbaterápia is.
Kezelés
A terápia első lépése a bolhák elleni megfelelő külső élősködőirtó kezelés alkalmazása a háztartásban élő minden állaton. Emellett elengedhetetlen a környezet alapos takarítása, mivel a bolhák többsége nem az állaton, hanem annak környezetében található. A viszketéscsillapítók és a másodlagos fertőzések kezelése is szükséges lehet.
Egész éves bolhavédelem minden egyed számára ajánlott. Mivel a bolhák bélférgeket is terjeszthetnek, érdemes a kezelés részeként féreghajtást is beiktatni.
A bolha az embert is megcsípheti.
Bőrférgesség
Kórokozó: A szúnyogcsípés által terjesztett Dirofilaria repens áll a probléma hátterében, mely sajnos hazánkban is egyre gyakoribb, és az igazán hideg telek hiányában nem beszélhetünk szezonális problémáról! A lárvák (mikrofiláriák) a véráramban élnek, ám a kifejlett paraziták a bőr alatti kötőszövetben találhatóak meg.
Tünetek
A bőrférgességet a szúnyogcsípéssel terjedő Dirofilaria repens okozza, amely hazánkban is egyre gyakoribb, és a hideg telek hiányában egész évben fennáll a fertőzésveszély. A lárvák (mikrofiláriák) a véráramban élnek, míg a kifejlett paraziták a bőr alatti kötőszövetben találhatók. A legtöbb fertőzött állat tünetmentes, de előfordulhat viszketés, bőrgyulladás, göbös elváltozás vagy migráló bőrduzzanat is.
Diagnózis
A diagnózis gyakran rutin szívféregszűrés során derül ki, például Knott-teszt és dirofilaria ELISA-vizsgálat segítségével. Mivel ezek nem különítik el a szívférgességet és a bőrférgességet, PCR-vizsgálatra is szükség van. Viszketéses bőrpanaszok esetén a tablettás ektoparazitikum alkalmazása előtt ajánlott szívféregszűrést végezni, hogy a teljeskörű prevenció minél előbb elkezdődhessen. A bőrduzzanatból vett minta vizsgálata során is azonosítható a kórokozó.
Kezelés
A diagnózistól számított első 8-10 hónapban különleges összetételű spot-on cseppek 4hetente való alkalmazása szükséges, ekkor lehet leghamarabb ismételni a tesztet. Sajnos ekkor még megfelelő kezelés ellenére is sokszor pozitív az eredmény, és egészen a negatív tesztig a terápia folytatása szükséges.
Gyógyulás után is nagyon fontos a szívféreg és egyéb paraziták elleni folyamatos prevenció alkalmazása!
A Dirofilaria repens nagyon ritkán embert is fertőzhet, ám nem a kutyáktól kapható el, hanem ugyanúgy, mint kedvenceink, mi is a szúnyog csípése által fertőződhetünk. Az emberi szervezetben is göbös bőrelváltozást, illetve szemkörüli tüneteket okozhat.
Cheyletiellózis (Cheyletiella fajok)
Kórokozó: Cheyletiella yasguri, C. blakei, C. parasitovorax – „sétáló korpa” néven ismert
Tünetek
A cheyletiellózist a okozzák, melyek közül a , és a leggyakoribbak. A betegség a háton jelentkező, korpázó dermatitisként mutatkozik meg, kísérve. Gyakran több állaton egyszerre jelenik meg.
Diagnózis
A kórokozó kimutatásához szőrminta vizsgálata, ragasztószalagos minta citológiája vagy bőrkaparék szükséges. Sok esetben nehéz a kimutatás, ezért negatív eredmények mellett is indokolt lehet a próbaterápia.
Kezelés
A gyógykezelés alapja a megfelelően megválasztott külső élősködőirtó szer (spot-on vagy tabletta). Fontos a környezet fertőtlenítése a visszafertőződés megelőzése érdekében. Több hetes kezelés szükséges, a kontakt állatok bevonásával együtt.
Kullancscsípés-hyperszenzitivitás
Kórokozó: A probléma hátterében az Ixodes és Dermacentor kullancsfajok nyálára adott túlérzékenységi reakció áll.
Tünetek
A kullancscsípés-hyperszenzitivitás hátterében az Ixodes és Dermacentor kullancsfajok nyálára adott túlérzékenységi reakció áll. Általában lokális allergiás tünetek jelentkeznek, mint a bőrpír, duzzanat és viszketés a csípés helyén. Ritkábban előfordulhat generalizált viszketés vagy pyodermára hajlamosító állapot.
Kezelés
A megfelelő és folyamatos kullancs elleni védekezés a kezelés alapja, azonban egyik készítmény sem képez teljes védőburkot az állaton, így a kullancs rákapaszkodhat, de gyorsabban elpusztul, így jóval kisebb eséllyel okoz problémát. Ha kullancsot találunk kedvencünkben, azt azonnal el kell távolítani, vagy szakember segítségét kérni. Lokális gyulladáscsökkentés és viszketéscsillapítás általában elegendő, másodlagos fertőzés esetén pedig annak kezelése is szükséges.
Fontos tudni, hogy ezek mind megelőzhetőek!
A parazitás fertőzések megelőzése gondosan kiválasztott, széles hatásspektrumú, fajnak és testméretnek megfelelő készítmények rendszeres alkalmazásával lehetséges.
A viszketéssel járó ektoparazitás betegségek felismerése és kezelése kulcsfontosságú a beteg komfortjának javítása és a másodlagos bőrgyulladások elkerülése szempontjából. A pontos diagnózis – gyakran több vizsgálati módszer kombinációjával – elengedhetetlen, különösen zoonotikus potenciállal rendelkező kórokozók esetén.
Korszerű külső élősködőirtó szerekkel a legtöbb probléma jól kontrollálható, de a kezelés megválasztásához mindig figyelembe kell venni az állat egyedi kórelőzményét és környezetét is.
